Én magam is elkövettem eddig azt a hibát,hogy nem volt tervem arra az esetre,ha jön a kattogás,az őrület és a visszaesés fenyeget.

Képzeld magadat egy hajóskapitány helyébe aki az új világ (tiszta PMO mentes élet) felé hajózik a tengeren a matrózaival. Nincsenek időjárás előrejelző radarjaik,csak egy iránytűjük ami mutatja merre kell tartaniuk. A tenger többnyire nyugodt,de időről időre viharfellegek gyűlnek a horizonton és a hajó viharba kerül. Ha a kapitány nem kezd el készülni a viharra amikor már látja (érzi) a fellegeket és a vihar felkészületlenül éri akkor az egész hajó elsüllyedhet,de legjobb esetben is csak eltöri az árbocokat a vihar.

Azonban ha a kapitány már előre tudja,hogy készüljön fel a viharra (önkontroll,nem adom fel - nem ugrom a tengerbe a vihar elől) kiadja a szükséges parancsokat,bevonja a vitorlákat,a fedélközbe küldi a fiúkat és szorosan fogja őket akár napokig amíg a vihar véget ér,akkor egyszer el fog érni az új világba.

De mindig tudnia kell,hogy Ő a kapitány,Ő adja ki a parancsokat. A kapitány nem ugorhat a tengerbe a hajóról csak azért,hogy megmeneküljön a vihar elöl.

Sokan hajózunk ezen a tengeren,és mindannyian az új világba akarunk eljutni.

A vihartól pedig ne féljetek. Akárhogy tép és szaggat,de a vihar után mindig kisüt a nap.