Hogy vagyok? Nos egy szóval úgy tudnám leírni,hogy küzdök. Minden nap,minden órában,de nem fogom feladni. Nemrég eszembe jutott hány éve is próbálkozom a leállással. Túl régóta. De nézzük mi történt mostanában.

Hónapok óta nem tudtam elérni az egy hetet a 6.7. napon mindíg visszaestem. Most sikerült túllépni és eljutni a 10. napig,aminek nagyon örültem mert a 11 volt eddig a bűvös szám amíg ki tudtam tartani. Minden jól ment erős voltam már a kattogások sem voltak erősek szóval biztos voltam benne,hogy meg tudom csinálni a 11 napot de a 2 akár a három hetet is simán.
Aztán ledőltem egy délutáni szundikálásra és ébredés után csapódott bele a sz@r a ventilátorba.
Abban a félig éber állapotban voltam,amikor elkapott egy erősebb kattogás és gondoltam miért ne néznék csak még néhány oldalt a tabletemen ami pont mellettem volt. Nézegettem de nem éreztem semmit,ennek örültem is már ott voltam,hogy bezárom és felkelek amikor beütött a dopamin löket a fejembe és onnantól nem volt megállás. 
Szóval tegnap a 10. napomon megcsúsztam,de nem vagyok lehangolt miatta mert túl tudtam végre lépni az egy héten és azt is megfigyeltem,hogy nem volt jó tegnap. Pontosabban persze azért valamennyire de rájöttem,hogy ez nem kell nekem. OK persze ezt eddig is tudtam,de most ezután a 10 nap szünet után teljesen máshogy néztem az egész dologra.

Úgyhogy most itt tartok,folytatom persze a dolgot megcsúszni lehet de fel kell állni mindíg. A sz@r csak ezek az első napok amikor még olyan messze van a cél,mire megint eljutok odáig,de ugye minden apró eredményt értékelni kell nem csak a nagy dolgokat.

Kitartást mindenkinek!