Sokat gondolkodtam tegnap azon,hogy mi ment félre a legutolsó alkalommal milyen hibákat követtem el. Rájöttem,hogy miken kell változtatnom,hogy tovább haladhassak. Mert csak egy út van az pedig a kifelé.

Az első hiba amit elkövettem,hogy szinte görcsösen számoltam az órákat,hogy mennyinél tartok,és a 11-et egy szent célként tűztem ki és azt hittem,hogy ha azt elérem akkor minden rendben van és elengedhetem magam. Ez volt a hiba,mert így tudat alatt azt vártam,hogy ismét csinálhassam. Ezúttal nem tűzök ki célt,és valahogy megpróbálom az egész leállást kiiktatni a fejemből és valami mással pótolni. Mert ha folyamatosan erre gondolok akkor még hosszabb lesz az idő.

A második dolog amit meg kell tanulnom,hogy ha visszaesem akkor az utána következő lehangoltság,fizikai vergődések nem érik meg a dolgot. Ha nem csinálom szarul vagyok. Ha csinálom akkor is szarul vagyok. Akkor már inkább nem csinálom és kivárom amíg elmúlnak a rossz érzések. Mert csak egy út van az pedig a kifelé.

Egy jó mérőműszer lesz számomra,hogy amíg érzem a kattogást addig nem jöttem rendbe. Amikor már tudok teljesen neutrálisan gondolni a pornóra egy totál más beállítottsággal akkor rendbe jöttem.

Addig pedig marad a haladás előre,mert csak egy út van az pedig a kifelé.