A mai bejegyzésben megismerkedünk az úgynevezett Chaser Effect-el. Ez talán néhányotok számára ismerős lehet,de mivel még nem esett szó róla itt a blogban ezért most bővebben írok róla.

Nézzünk egy mindenki számára ismerős szituációt. Hosszú órákon át tartó PMO örület,keresed a tökéletes jelenetet,képet ami persze soha nem lesz meg,egyedül a dopamin szintedet tudod annyira felpumpálni amíg ki nem veri a biztosítékot,ahogy te odalent magadat.

Ezután jön a megbánás,vagy a lelkiismeret furdalás vagy bármi más. Kikapcsolod a gépedet,letusolsz,azonban 10-15 perc múlva egy őrült kattogás kezdődik a fejedben,minden amit láttál az elmúlt órákban a fejedben dörömböl. Rosszabb mint egy tomboló kattogás az újraindítás alatt. Úgy érzed szükséged van még egyre,hogy lenyugtathasd az agyad és újra normális állapotba kerülj.

Ezért újra odaülsz a gépedhez,és kezdődik az egész elölről,de most egy rövidebb időre. Miután végeztél tegyük fel aludni térsz,de amint lecsukod a szemed a képek ott váltakoznak a szemed előtt,és nehezen tudsz elaludni. Az éjszakád sem telik nyugodtan és másnap még mindig ott van az utóhatása a tegnap éjjeli PMO maratonnak.

Rám ez nagyon jellemző,és leginkább egyfajta másnaposságként lehetne leírni,ami a megnövelt dopamin szint és az ez utáni kémiai őrületnek köszönhető ami az agyban létrejön.

Tehát,srácok ne essetek vissza mert utána szar lesz. Nagyon. Egy út van az pedig az előre.

Aki szeretne bővebben olvasni a Chaser Effectről ITT talál róla bővebb információkat angolul.