Szóval vissza fogsz esni? Rendben,de előbb ezt olvasd el.

A sötét szobában ülsz,talán a függönyöket is behúztad,odakint süt a nap de te bent ülsz a monitor előtt a hideg fény az arcodba ömlik.

A kezeid izzadnak,a légzésed egyre gyorsabb lesz,a pulzusod emelkedik. Leginkább állatiasnak mondanád magad,ahogy az élettelen gép előtt ülsz készen rá,hogy kielégítsd a vágyaidat amik egyre rosszabbak lesznek. Minden alkalommal valami keményebb,extrémebb kell,ezt keresed órákon át.

Megsütöd a dopamin receptoraidat,abban a kémiai őrületben ami az agyadban előáll,ezzel minden jót aminek örülhetnél az életben,elnyomsz mert nem fognak örömet okozni. Teljesen máshol vagy már,a külvilágot kizártad,senki és semmi ne zavarjon most.

Később következik az az érzelemmentes,zsibbasztó,de örömöt egyáltalán nem nyújtó orgazmus ami 5 másodpercnyi "örömöt" ad,szinte el is feledkezel róla amint megtörtént.

A kezedben markolászod a zsebkendőt amibe ürítetted azt az energiát ami előrevisz a mindennapokban,de most nem maradt más csak az üresség. Visszazuhansz abba a kegyetlen valóságba,a valóságba ami elől menekülni akartál. A film talán még mindig megy. Most következik a legrosszabb rész. A megbánás,a bűntudat. Megpróbálod kitörölni a fejedből de nem megy. Azon gondolkodsz,hogy kezdődött? Csak egy képpel? Mert azt hitted jobban leszel? Csak ránéztél a kedvenc weblapodra? Te mit érzel most,hogy akarod megnyugtatni magad?

A nap hátralévő részét,üresen,leverten töltöd. Minden feszültség,stressz,depresszió 10x erősebben visszaüt mint előtte. Jön a chaser effect,ami rosszabb talán mint a kattogás ami a visszaesésed előtt volt. Megígéred,hogy ez volt az utolsó és többet nem csinálod. Most még erősebb leszel. De persze minden kezdődik elölről. Csak most az egyszer,utoljára aztán tényleg...