Még egy gondolat a sóvárgásról

Azt mondják,hogy amikor sóvárgunk valami után akkor az addikció hagyja el a testünket és ez a gyógyulás egyik jele. Lehet ez a sóvárgás alkohol,ópiátok vagy éppen pornó után.

Ha megvizsgáljuk ezt a gondolatot egy másik szemszögből és úgy tekintünk a nehéz időkre mint a jelre,hogy gyógyulunk és mindenképpen végig kell mennünk az elvonáson mert nincsen más kiút.
Volt már,hogy megvágtad magad vagy szereztél egy komolyabb sérülést? A gyógyulás kellemetlenségekkel járt de nem volt más út végig kellett csinálnod.

Persze a nehézség itt abban rejlik,hogy esetünkben ez amit a dopamin szint emelésével elérünk örömet okoz ezért hajszoljuk újra és újra,mert jó. Persze,hogy az. Én is tudom és te is tudod. Nagyon jó. De mi hozza meg azt a döntést,hogy azt mond,hogy "Akkor sem!". Hány visszaesés kell hozzá,hogy valóban úgy dönts,hogy kész végeztél vele?

Megosztok egy gondolatot a külföldi reddit oldalról.

Nem mehetünk keresztül az elvonáson helyetted. És tudod mit? Nem is akarnánk. Ki jelentkezne arra,hogy ezt a rémálmot újra végigcsinálja? Garantálom,hogy egyikünk sem. A fájdalom amit érzel az annak a jele,hogy az a valaki akit elnyomtál magadban évekig most megpróbál a felszínre törni. Nagyon régóta megpróbálod halogatni ezt a fájdalmat,vagy valamilyen módon teljesen kikerülni. De a helyzet az,hogy át kell menned az elvonáson,hogy újra teljes ember légy és megtaláld önmagad. A sok rettenetes érzés mögött amivel az elvonás és a felépülés jár ott vannak a magok amikből az új életed és új önmagad kihajt majd. Végig kell csinálnod.